Meglepetés!

Mai interjúnkkal biztos mindenkinek örömet szerzünk.
Akiről olvashattok, a HA nagyasszonya, a fórum motorja, a sport hercegnője, a pacsirta hangú
Csilla!

HA: Mondanál néhány szót magadról, kérlek?

Csilla: Csilla vagyok, a békesség miatt maradjunk csak ennyiben. 2011-ben diplomáztam Dunaújvárosban kommunikáció - és médiatudomány szakon, üzleti kommunikáció szakirányon. Kiegészítve a képzést még a webprogramozói valamint az általános rendszergazda és mérnökasszisztensi szakot is megszereztem. Az ország legnagyobb "cégénél" a KLIK-nél vagyok alkalmazásban. 
Két iskolában látom el a rendszergazdai feladatokat, ha kell órát tartok, kirándulok, "sulibulit" szervezek - mindent amit egy iskolában kell. Szeretek olvasni, ez számomra olyan, mint másnak a lélegzés. 
A helyi vegyes kórusban is énekelek. A Thor iránti rajongásom semmit sem változott.


HA: Ezt még felsorolni is sok, nemhogy végig csinálni...Te aztán nem aprózod.
Aludni is szoktál, vagy a te napjaid 32 órát tesznek ki?

Csilla: Persze, az iskolában. Csak a KLIK-nél meg ne tudják! Viccet félre! Anyukám szerint gyerekként nagyon jó alvó voltam. Úgy tűnik, hogy akkor egy életre kialudtam magamat, mert manapság napi 5 óránál többet nem nagyon tudok.


HA: Hogy jön össze az éneklés a focival, nem éppen rokon sportágak?

Csilla: Drága nagymamám volt kimondottan nagyon jó hangú... én csak remélni tudom, hogy tehetségéből örököltem valamit. Kicsi koromtól ő nagyon sokat énekelt nekem, az énekek "rám ragadtak", no meg azért hangom is van így adott volt, hogy a családi hagyományt követve én is énekkaros leszek. Azért "dúdolgatva" az edzés is gyorsabban és jobb hangulatban telik. :) Az sem utolsó szempont, hogy mindkét helyen jó tüdőre és jó állóképességre van szükség. Amíg a kettőt össze tudom hangolni miért ne tegyem?


HA: A HA-val hogyan ismerkedtél meg?

Csilla: A HA-val Ádám haverom ismertetett meg. Ő egy igazi sportfan, nagy Dunaferr szurker.


HA: Te sem ma kezdted a játékot, lassan egy évtizede, belegondolni is szörnyű. Mi az, ami a mai napig rávesz arra hogy megnézd a csapatodat, és foglalkozz vele?

Csilla: Mert érdekel a csapatom sorsa. Bár azt meg kell hagyni, hogy néha nagyon fel tudnak idegesíteni.
Sima kötelező meccsen kikapnak, megsérülnek stb. A Stadionomon is mindig akad valami amit tudok "pofozgatni". Ráadásul a játékosaim még most is képesek meglepni. Egyszerűen hihetetlen, hogy van amikor egy gyengébb képességű játékos simán lenyomja a "sztáromat". A másik napi bejelentkezés oka a fórum, egész jó kis csapat jött össze ott is.


HA: Megnyugodtam, ezzel nem csak én vagyok így.
Tudom, hogy Te neveled a játékosaidat, és régebben nem vásároltál. sikerült is megjárnod a II. ligát a srácaiddal. Mikorra tervezed a következő nagy generáció kifutását?

Csilla: A feljutás tervben van most is. Szigorítottam a minőségen és sikerült jó fiúkat kukáznom. Vagy lehet, hoy csak jól dolgoznak a JE-ben. Érdekesség vagy sors kegyetlen tréfája volt, hogy pont a leggyengébb csapatommal sikerült feljutnom Liga II.-be. A bivalyerőssel meg csak vergődés volt. A mostani csapatommal talán jövőre sikerül valami jó eredményt elérnem, amit Liga III. jelentene.... aztán onnan csak felfelé a cél. Dolgozok az ügyön!


HA: Csiripelték a verebek hogy a sport nem áll tőled távol. Csak nem jégkorongozol?

Csilla: A jégkorong Reva sportja, én csak szurkoló vagyok. Amúgy nagyon imádom ezt a sportot. Néha terem hokizok és az sem tántorított el, hogy gyerekként olyan ütést kaptam a bottal, hogy felrepedt az állam. Dunaújvárosban versenyszerűen futballoztam. Miután hazajöttem a foci már csak hobbi maradt, amolyan lötyögés szinten. Ez azonban változik, mert elkezdtem  az intenzív edzéseket - egy új csapat hívására. Ha minden rendben lesz szeptembertől irány újra a versenysport. Elképesztő dolog, de focis létemre utálok futni. Inkább lépcsőzök. Szerintem a Duna parton senki sem lépcsőzött nálam többet...


HA: Hm, ez is ismerős,  nekem a megboldogult Űllői úti betonlépcsőkhöz volt szerencsém a kelleténél gyakrabban, be is krepált a térdem egy időre annak idején.
Ha már foci, mi a véleményed a mai magyar "labdarúgásról"? Persze csak ha az állásod nem kerül veszélybe...

Csilla: Bocsánat miről? :) A magyar focira a KLIK sem találna szavakat... Ami itt foci gyanánt megy arra nagyon fölösleges pénzt áldozni. Számos olyan eredményes sportág van, ahol ezerszer jobban megérdemelnék a támogatást. U11-es csapatokat szoktam edzeni, ha kell mozgok le és fel is. A kicsik szemében még ott van a tűz, ami űzi, hajtja őket edzésről - edzésre, meccsről - meccsre. Ahogy idősödnek ez a tűz egyre jobban halványul míg végül kialszik. Nagyon kevés gyereknél marad a hamuban parázs. Amíg az alapoknál nincs rend, addig földszinten sem várhatjuk el, hogy az legyen. Meg kell nézni mi volt az, ami az Aranycsapatnak ment - aztán újra fel kell építeni magunkat. Balázs révén van rálátásom az elit focis edzésére, volt párom mellett láttam a kézilabdásokét, egy-két hokis alapozást is megtekintettem, a Dunán láttam kajak, kenu etapot és még ott van legjobb barátnőmék vízilabdás tréningje. A focihoz viszonyítva ők azért jóval keményebb munkát végeznek...


HA: Szívemből szóltál, és még néhány millió honfitársunkéból. Érdekes hogy ezt mindenki átlátja, akinek nincs beleszólása...
Még egy klasszikus a végére, ha most kezdenéd, mit csinálnál másképp az eddigi tapasztalataid alapján?

Csilla: A saját nevelést nem adnám fel és mint az őrült, úgy építeném az edzőtermet. Jobban figyelnék, hogy milyen srácok kerülnek be a csapatba. Minél előbb segítséget kérnék a nálam bölcsebb emberektől.


HA: Csilla, nagyon köszönöm hogy a rendelkezésünkre álltál. Egy igazi sokoldalú sport embert ismerhettünk meg Benned, a szó legnemesebb értelmében. Mindannyiunk nevében kívánunk sok erőt és sikert a terveidhez, a pályán, a munkahelyeden, és természetesen itt a Hockey Arena-ban is!